Békés Nóra

1970-ben születtem Budapesten, gyerekkoromnak a budai várnegyed és a Víziváros izgalmas környezete adott hátteret, nyaranta pedig a balatoni nádasok, földutak, s az itt megélt és elképzelt történetek adtak keretet.
Élénk fantáziavilággal átszőtt gyermeki létemet az egyetemmel betereltem a mindig jól kiszámítható és biztonságos világba, ahol programozó matematikusként végeztem.
Azóta az élet sok dimenziójában megtapasztaltam, hogy számomra a szélsőségek megélése vezet az egyensúly megtalálásához, ami a belső békét adja számomra. A struktúrált gondolkodásom, rendszerszemléletem megtalálja a közös nyelvet lelkem mélységeinek megéléseivel, ösztönös érzékelésemmel.
Régen öntudatlanul, később már tudatosan kerestem-kutattam, hogy ki is vagyok én, mik a motivációim, a tudattalan mozgatórugóim, lelkem hajtóereje. Önismereti utamba 22 éve toppant be a pszichodráma, ami azóta sem kíván távozni onnan, de nem is tud. Átszőtte a gondolkodásomat, az élethez való hozzáállásomat, összefonódva a tapasztalásaimmal a részemé vált. Az élet bármely területén megtalálom a működésemben, legyen az munka, magánélet, gyereknevelés, közösséghez tartozás.
Gyerekkoromtól rendkívüli kapcsolódásom van az állatokkal, valahogy értettem a nyelvüket. Felnőttként úgy hozta a sors, hogy volt szerencsém vadállatokhoz is közelebb kerülni, s gyerekkori álmom valósult meg azzal, hogy életreszóló barátságra találtam néhány oroszlánnal, mely nem csak élményként meghatározó, hanem önismereti munkámban is előre vitt.
Életemet átszövi a természettel, természetességgel való kapcsolatom. S ahogy az állatoknál is az ösztönös működést, az emberi kapcsolataimban is mindig a valódi mozgatórugókat, a mély tartalmakat keresem. Hitem szerint ott a forrása működésünknek, alapvetően meghatározza viselkedésünket, így az élet kihívásaira adott válaszainkat is.
A 20 évvel ezelőtti mediátorképzésen szerzett szemléletemet és módszertani eszköztáramat aktívan használom a mindennapi munkám során.
14 éves lányom útkeresésének támogatása mellett az utóbbi években szabadidőmben a tánc kapott nagy hangsúlyt, ami egy újabb eszköz az önmagamhoz való kapcsolódásban.